Bármennyire is északon vagyunk, itt is van kullancsveszély, agyhártyagyulladással megspékelve. Szóval elhatároztuk, hogy beoltatjuk magunkat. Na már ugye ez Magyarországon tudjuk hogy megy, lassan, körülményesen, háziorvost bevetve...
Finnország vannak azonban oltási kampányok - az első oltásunkat egy nővértől kaptuk meg; ők lakókocsival járták a fertőzött környéket. Helyben kellett fizetni, persze bankkártyával (lakókocsiról beszélünk, egy áruház parkolójában). A második oltás pedig már hagyományos esztékás megoldás volt.
Turkuban vezették be először az elektronikus vény rendszert - ami abból áll, hogy telefonon beszélünk egy orvossal, elmondjuk mi kell, ő küld a kedvenc patikánknak egy elektronikusan aláírt vényt, amit aznap már ki is tudunk váltani a tb kártyánkkal. Persze külön tb szám nem létezik, csak egy személyi szám van, ami mögött minden adtunk elérhető. Ja és ha véletlen nincs készleten az adott szer az adott patikában, akkor bámelyik másikba is átmehetünk, mert ők is látják a vényt. Aztán egy telefonon megbeszélhető időponton a nővér beadta a szurit (igaz a telefonáláshoz némi finn tudás szükséges - azaz itt részünk sántít a dolog). És a második már nem is fájt annyira, mint az első :)